Sziasztok! Horváth László vagyok, 38 éves, nős, egy gyermek édesapja. Kiskoromban fogalmam sem volt, hogy mi szeretnék lenni, nálam jóval később alakultak ki célok. Az mindenféleképpen feltűnő volt, hogy szeretem a természetet a mozgást a sportot no és persze ezen belül a labdarúgást. E sportág a mai napjaimban is fontos szerelem. Amikor viszont a cél meglett, már olyan EMBEREKKEL kerültem kapcsolatba, hogy valószínűleg ezt a barátságos, kedves, segítőkész, egyszerű munkatársak által generált életformát kerestem. Életemet teljesen hétköznapi módon éltem, és éreztem hogy valami megfoghatatlan dolog van körülöttem, de megfogalmazni nem tudtam. 2008 nyaráig tartott az ismeretlen érzés, azóta minden nap nyílik fejezet abból a könyvből, melynek emberértékű az olvasata. Fontosnak tartom, hogy békében, barátságban, egészségben éljünk. Erre felé terelem családomat, és nyitott gondolkodású barátaimat, ismerőseimet. Szeretek az emberekkel beszélni, foglalkoztat a mindennapjuk, egyet tudok érteni azzal a gondolattal, hogy igenis a mai napok legfontosabb mondanivalója a kommunikáció. Fontosnak tartom hogy egymást figyelve, segítve éljünk abban a társadalomban, ahol törekedhetünk értékeink megtartására.
Családommal |
Laci! Jó volna, ha mégtöbb ember gondolkodna így, ahogy Te. Örülök, hogy megtaláltad a célod, és hozzá az eszközt is, hogy elérd az. Hajrá és sok sikert!
VálaszTörlésMaya!Alig értél haza a nyaralásból,és máris az oldalon találhatunk? Köszönöm a megjegyzésed! Várjuk a nyaralásról szóló írásodat!
VálaszTörlésLacival kb két éve találkoztam először, egy tisztességes és szorgalmas családapát ismertem meg benne. Neki is, és szimpatikus családjának is drukkolok, hogy sikerüljön valóra váltaniuk minden álmukat!
VálaszTörlés