Mountain Man 20 km-es tesztfutás

Igazán nem szeretném megterhelni a blogot felesleges edzésbeszámolókkal, de úgy éreztem, elég régen írtam már (majdnem 2 napja) ráadásul az is túl pizzásra sikeredett:-)

Az apropó: ma reggel mindenképpen szerettem volna teljesíteni egy 20km-es tesztfutást a szilveszteri Mountain Man útvonalán, hogy lássam, mindennemű dombedzés nélkül mire lehetek képes jelen állapotomban. Aki nem ismeri a vonalvezetést, annak röviden: Deák Szakközép-Becsali úton fel a TV toronyig-Panoráma úton le az Aranyoslapi forrásig-Jánkahegyre fel és végig a Hosszújánkán a zárdáig-onnan egy hajtűkanyarral vissza a Bartók Béláig-Flextronics-Botfa-Botfai hegy-Bozsok, ez éppen 20km.

(a képek a tavalyi versenyen készültek)

Ez így kimondva egyszerűen hangzik, de aki ismeri külön-külön az emelkedőket és összerakja a távval, már lehet sejtése az útvonal nehézségéről. Számokkal érzékeltetve: sík vidéken 3:45 perc/km sebességgel teszek meg egy félmaratont, ám ha itt kilométerenként csak fél perccel vagyok lassabb, már örülök neki, mint majom a farkának:-) No, ez még soha nem jött össze.

A tavalyi pályacsúcs során 1:26:20 alatt tettem meg ezt a résztávot, utána még kellett küzdeni egy jót a Deákig, de az már szinte teljesen sík. Jelen helyzetemben az igazi kihívás az erőm optimális beosztása jelentette, hisz nem tudhattam, mikor állok majd fejre az emelkedők során, ha túl erősen kezdek. Ez élesben némileg meg is történt tavaly, de még volt jócskán előnyöm, hogy azt megőrizhessem a végéig.

Semmiféle komolyabb elvárást nem támasztottam magam irányába, egy referenciaidőt kellett futnom, semmi több. Ennek segítségével jól tudom majd követni szilveszterig a fejlődésemet, persze az időjárás azért még közbeszólhat a téli időszakban, mint mindig.

A TV torony emelkedő ideálisan sikerült, úgy véltem, nem futottam el magam, hisz kellett az erő a későbbiekre. A Jánka már sokkal inkább hullámvasút jellegű és mindenért (már ha kell bármiért is) kárpótol a panoráma, ami a hegygerincen (m)el(l)énk tárul. Ezután egy sík átmenet következett Botfáig, amit illik egyenletes tempóval teljesíteni, ha nem akarjuk, hogy a fél mezőny majd elsurranjon mellettünk.

A kör legkeményebb szakasza a Botfai-Bozsoki hegy, aki járt már arra, ismeri a „fal”-at, ami egy 25% körüli 3-400m hosszú kaptató, ahol jó, ha tartani tudom a futómozgást. Roland itt szokta meglovagolni a 60 kilóját:-) Majd, ha ez nem lenne elég, utána még 3 újabb hullámban érkeznek sorjában a további dombocskák. No, ez már nagyon nem hiányzott. Amúgy sem szokott - soha. Egyik nagy életcélom, hogy ezt a szakaszt öreg koromra (ez már sajnos folyamatban van) mosolyogva teljesítsem:-)

A részidőimet nem néztem a futás alatt és érzésre egy gyenge-közepes időt jósoltam, keménynek éreztem a felfeléket, a lefeléken meg mintha tartalékoltam volna. A vége már egy nagy száguldás a 76-os főútig, és ha nem találkoztunk agresszív kóbor kutyákkal a menet során, már boldog emberként térhetünk haza.

Most viszont a „futás istenasszonya”nekem még rátett egy lapáttal, hisz 1:26:17, azaz a tavalyi versenynél jobb idővel értem be. A szívem is normálisan vert (átlag 162 ütés/perc) és éppen 2 kilóval lettem könnyebb a folyadékvesztés miatt.

Pulzus és sebességgörbék.

Felvetődik a kérdés, mit jelent ez? Rosszat semmiképpen, de mégis, valamilyen úton csak el kellene indulnom a további edzések tekintetében. Dőljek hátra és csak tartsam szinten magam? Agyra-főre toljam neki a dombos edzéseket, hogy jobb legyek felfelé? Esetleg fogyjak le 3-4 kilót a TV shop szauna-övének segítségével? (további alternatívákat várok:-) )

Arra jutottam, hogy mivel érzésre még messze vagyok a 41km-es táv gyors teljesítéséhez (mondjuk 3:05-3:10 között), így már most kellő motivációt kell, hogy adjon a jelenlegi jó állapotom és maga a maraton lefutásának lehetősége. Ennek mezsgyéjén fognak várni még rám szép és kemény futások egyaránt.