A Mountain Man futás hete elkezdődött...

Sajnos, ígéretemmel ellentétben, nem nagyon (lássuk be: egyáltalán nem) jelentkeztem újabb edzésbeszámolóval az elmúlt hetekben, de ünnepek alatt, hidegben, hóban, de évszakhoz képest enyhe időben sem vagyok hajlandó futni és ebből mind akadt dögivel.

Szerencsére ez nem messze fedi a valóságot, az viszont annál inkább, hogy sikeresen benyeltem egy "családi vírust", ami épp a legnagyobb terhelés idején ért, amikor a szervezet átmenetileg fogékonyabb ilyesmire. Kislányom kezdte a sort (magas láz, ügyelet, miegymás), aztán következett a feleségem, majd jöttem (miközben pont hogy futnom kellett volna) én. Épp akkor, amikor - esküszöm - írni készültem a következő tesztfutásomról, ami azóta sem történt meg. Legalább az írást pótlom most.

A nyavaja szó szerint nem döntött le a lábamról, de futás szóba sem jöhetett (tüszős mandula, tüdőtáji fájdalmak köhögéskor) több mint egy hétig. Két kritikus dombos edzés lett volna még hátra az érdemi munkából, de ezt, ennyire közel a versenyhez már nem érdemes erőltetni. A betegség jelenlétének legbiztosabb jeleként értékelem, hogy egyáltalán nem hiányzott a futás. Máskor, ha tartok egy pihenőnapot, már rosszul érzem magam a bőrömben. Gondoltam is, itt valami nagyon komoly baj lehet :-) Jogos a kérdés, mi legyen most?

Ha csak "úgy" kihagytam volna ezt az időszakot, még rápihenésnek is minősülhetne, bár ennyi nap semmittevés már kellően vissza tud ütni. Ám így, hogy közben le is gyengült a szervezet, már az is kérdés, hogy vajon néhány nap alatt és meddig lehet felépíteni a formát. Meggyőződésem szerint, ha mondjuk 80%-os állapotban voltam másfél hete, akkor most 40 körül vegetálhatok, és 60-ig tudom visszatornászni magam a következő napokban. Ez elég lehet akár arra is, hogy ésszel lekocogjam a maratont (valójában ha valaki séta nélkül abszolválja, már szép időt futhat), de akár az is előfordulhat, hogy 10km-nél ki kell majd szállnom. Ebben az esetben Rolanddal várjuk majd egy frissítőnél a pácienseket. Érdekes lesz a tavalyi két első helyezettet frissítőpontként üdvözölni:-)

Versenytempót felvállalnom nem lenne ésszerű választás, főleg hogy mínuszokat ígérnek, nyilván fájni fog, hogy esélyesként látom majd előttem a többieket távolodni, de majd jól belátom, hogy van ez így néha. Szerencsére ez az első ilyen "élményem".

Végül a kihagyás után ma próbálom ki magam először egy bébi távon hazafelé (8km), magas pulzusra számítok, de könnyed futásra. Aztán hogy a következő pár napba még mi fér bele, nehéz megmondani, olyan sok minden biztosan nem.

...........................................

Egy gyors update: végül 11km-t sikerült futnom 4:44-ben 142-es pulzussal, ami önmagában nem vészes, az már annál inkább, hogy a szinte teljesen sik szakaszon elkezdtek fáradni a combjaim és a vádliim. Ez biztosan normális ilyenkor egyébként, de valahogy mégis váratlanul ért.