Peking, Sanghaj, Hong-Kong (Kína 2007)

Manyi, Petya, Lajos, Marica, Tomi, Roli

Immár négy éve ennek a csodálatos utazásnak, de nagyon sok élményre olyan élénken emlékszem, mintha tegnap történt volna. Zalaegerszegről egy vidám, hat fős társaság vágott neki az útnak (amúgy Magyarországról mintegy 200-an, az egész világról pedig 10.000-en), hogy részt vegyen a Sunrider cég 25 éves születésnapját ünneplő rendezvénysorozaton.

A precíz szervezésnek köszönhetően szinte csak annyi dolgunk volt 12 napig, hogy reggelente a megadott időben felszálljunk a kijelölt buszra, és innentől kezdve gondos idegenvezetőkre voltunk bízva, akik elvittek minket az éttermekbe, megmutatták a látványosságokat, bemutatták a városokat, válaszoltak minden kérdésünkre, és estére mindig visszakerültünk a szállodába. Mind a három városban a legelőkelőbb hotelek egyikében voltunk elszállásolva.

Nekem személy szerint a három amerikai út után is óriási, különleges élmény volt Kína, mert egy egészen más kultúrát ismerhettem meg. Az Egyesült Államok (Los Angeles és Miami) és gyönyörű, de azért az ugyanaz a kultúra, mint a miénk, így szinte Magyarországon is érezheti magát az ember (leszámítva, hogy minden egy kicsivel nagyobb és szebb). Viszont Kína egészen más.

Kedvencem az első helyszín, Peking volt, talán itt a legelevenebb az ősi tradíció: Kínai Nagy Falból, Tiananmen térből, Tiltott Palotából mégiscsak egy van. Ugyanakkor a szánkat tátottuk a hatalmas fejlesztések láttán, amik részben a közelgő olimpiának szóltak. Peking egy olyan modern, dinamikus (és meglepően tiszta) város képét mutatta, amit bármelyik amerikai metropolisz megirigyelhetne, ezt túlzás nélkül mondhatjuk.

És erre még egy lapáttal rátett Sanghaj. Felhőkarcoló rengeteg, amerre csak a szem ellát! A világ összes városa közül itt van a legtöbb magas (60 emeletnél magasabb) épület, egyszerűen lélegzetelállító! Örök emlék marad a mágnesvasút (431 km/h-val repesztettünk), és a szállodánk legfelső (negyvenvalahányadik) emeletéről, a panorámaliftről elénk terülő látvány.

Végül Hong-Kong következett, ami a maga nemében szintén különleges, de már sokkal jobban hasonlít a mi nyugati civilizációnkhoz. Nekem, mint futóbolondnak természetesen az egyik legnagyobb élmény a negyven fokos (és nagyon párás) melegben való városnézős-futkosás volt, de nagyon szép emlék az öbölben való hajókázás, és végül az egész rendezvényt lezáró, 10 ezer fős tömeget megmozgató ünnepi ceremónia is.

Örök emlék marad Kína, és nagyon szeretnék még visszamenni!

Jó szívvel ajánlom a fényképalbum böngészését: Kína 2007

Roli