Egy nagyszerű film: Emlékezz a Titánokra!

Folytatva a tavalyi emlékezetes filmek sorát, idén is megszerveztük az első házi videózást. Két film közül választhattunk, végül a technika úgy döntött, mindenképpen az amerikai futballról szóló történetet nézzük meg. Én egyáltalán nem bántam, az igaz történeten alapuló mozi és a sportos téma számomra garancia volt, hogy élvezni fogom az estét.

A sztori egy nagyon izgalmas alaphelyzettel indul: a 70-es évek elején Amerikában megkezdődik a feketék és fehérek elkülönítésének felülről vezérelt felszámolása. Ennek jegyében a Virginia állambeli Alexandria városában összevonnak két középiskolát, ezzel együtt két focicsapatot is, az egyikben csupa színesbőrű, a másikban csupa fehérbőrű fiúval. A tetejébe a csapat élére politikai megfontolásokból a jóval tapasztalatlanabb és jóval szerényebb eredményekkel rendelkező edzőt (Denzel Washington) nevezik ki. A városban minden a fociról szól, az emberek rajongva szeretik a csapatot, a faji különbségek viszont rendkívül erősek: kölcsönösen súlyos előítéletekkel méregetik egymást fehérek és feketék, állandóan puskaporos a levegő, és nincs ez másként a focista fiúknál sem.

A frissen kinevezett fekete edző viszont nem ijed meg a feladattól, ellenkezőleg: felismeri benne a lehetőséget, partnerséget hirdet mindenki felé, leszögezi, hogy kőkemény szigorral fogja mindenkin behajtani a csapatérdek iránti tiszteletet, ugyanakkor mindenki számára világossá teszi, hogy kizárólag a teljesítmény számít, a bőrszínre nem lesz tekintettel.

Szoszó, Cili, Judit, Lili, Kriszta, Szabi, Melinda, Roli és Timi. Ha még a fotót készítő Bencét is ideszámolom, akkor éppen tizen jöttünk össze a videózásra

Éjszakai bunyókkal indul a hosszú edzőtábor, az edző következetessége azonban töretlen. A jeget egy kedves, de kissé félnótás fehér fiú töri meg, aki talán nem érzi át teljesen a faji ellentétek súlyát, és a fekete fiúk közé ül le ebédelni. Innentől kis lépésekben omlanak le az ellentétek, a fiúk felfedezik egymásban a sportolót, az embert, a barátot. Az edzőtábor végére szinte tökéletes csapategység alakul ki, mindenki elsöprő lelkesedéssel harsogja a Titánok indulóját.

A városba visszatérve azonban vége az idillnek, hatalmas próbatételek állnak a csapategység útjába. A fiúktól az egész város győzelmeket vár, ugyanakkor mindent megtesznek azért, hogy egymás ellen uszítsák őket, és csak a számukra elfogadható színű fiúkat segítsék. A legkisebb kudarcnál is azonnal az ellenkező színű edzők, fiúk fejét követeli mindenki.

Vajon egy kicsi, de összetartó közösség legyőzheti-e egy egész város előítéletét, meg tudják-e mutatni a pályán, hogy milyen ereje van az összefogásnak?

Mondhatnánk, hogy amerikai film esetén ez nem is kérdés, csakhogy ez a mozi egy igaz történetet ábrázol. A Titánok győzelme a mai napig fényes példaként mutat utat a faji megbékélésért vívott harcban.

Elnézést, hogy ilyen hosszan írtam róla, de nekem nagyon tetszett ez a film! :) 

A videózás után megbeszéltük a következő alkalmat is: Melindáéknál fogunk találkozni február 12-én, vasárnap este. A részleteket addig még egyeztetjük.