Fantasztikusan sikerült a kiránduló napunk!

A találka helyre, a Helikon utcába a megbeszélt időpontban egy autó érkezett, benne Lilivel, Patrikkal, Cilivel és Szoszóval. No és az ötödik utasról se feledkezzünk meg: Pizsiről, aki gondoskodott a jó hangulatról az egész nap folyamán. Ha már Pizsi jön, akkor én is hozom Pumit, ő se maradjon ki ebből a jó buliból... :)

Zozi apa nyakában

Így indult a nap október 23-án, amikorra megszerveztük a Next Generation következő találkozóját, ami kirándulásból és gokartozásból állt. Bár különböző okok miatt sokan nem tudtak eljönni, akik készültek volna, így is nagyon szép létszámban összejöttünk. Mire Pumival kijöttem, megérkeztek Mikiék (Maya jött még vele, ide szálltunk be mi is Pumival) és Melindáék (Zoé, alias Zozi és Szabolcs voltak még ebben az autóban). Bagodban találkoztunk a társaság másik felével, itt csatlakoztak hozzánk Ibiék (Krisz és Gergő fiaival), Juditék (Bence fiával) és Enikőék (Bálint fiával és Tökmag kutyával). Ha valaki mindezt összeadja, éppen huszas létszámot kap (a három kutyussal együtt).

Kereken huszan barangoltunk a kávási hegyen

Autóval áthajtottunk Kávásra, ahonnan indult a szép gyalogtúra. Az időjárás kegyes volt hozzánk: szép őszi időnk volt, és pont amikor elkezdtünk sétálni, a nap is előbukkant és egész nap szépen mosolygott ránk. Az út során megcsodáltuk a kávási tájházakat meg a hozzájuk tartozó kecskéket, felmásztunk egy jókora dombra, küzdöttünk egy kicsit a sárral, gyönyörködtünk az őszi zalai erdőben és tájban, nevetgéltünk a kutyusok bohóckodásain, jót játszottunk a szénaboglyákon egy hatalmas tisztáson, találkoztunk lovakkal és kacsákkal, miközben erdőn-mezőn és hegyi pincék között, kényelmes tempóban sétáltunk, minden sietség nélkül. És persze közben remek társaságban, egymással jóízűen társalogva! Hát kell ennél több vagy jobb?

Mintegy három és fél óra alatt értünk vissza a kör elejére, a gps órám mérése szerint 9200 m-t megtéve. A napnak azonban itt még korántsem volt vége: mindannyian indultunk vissza Egerszegre, ahol a gokartpályán már várt bennünk Marica és Lajos, nem is akárhogyan. Terülj-terülj asztalkám fogadta a kis csapatot, a kiadós mozgás után bizony mindenkinek jól estek a finom falatok és a meleg italok. 

220 felett... :D

Kezdődhetett aztán, amire már mindenki (nem csak a gyerekek) várt! Miki és Maya beindították a rakétákat, és indulhatott a száguldás! Az első körökben mindenki óvatosabban kezdett, de aztán pár perc elteltével már bátran belelendültünk. Izgalmas pillanatok, egyenesbeli száguldások, éles kanyarvételek, látványos előzések, váratlan ütközések követték egymást. Egymásnak adtuk a kormányt és lelkesen meséltük egymásnak, milyen érzés volt bevenni azt a kanyart és hogyan lehet kilátni a sisakból. Naszóval, remekül éreztük magunkat, abba se akartuk hagyni!

Ráadásul érkeztek még Brigiék is (Vivivel, Bencével és Szilivel), akik szintén csatlakoztak hozzánk, és kipróbálták ők is a száguldozást. Így velük együtt (a három kutyust is beleszámolva) 26-en vettünk részt a mai rendezvényen.

Egyszer minden jónak vége, ez a nap is véget ért. Pizsi még egyszer jól megkergette a fiúkat, de aztán összecsomagoltunk és elköszöntünk egymástól. Nem kétséges: akárcsak a júliusi zalalövői kirándulásunk, ez a nap is remekül sikerült! Tavasszal feltétlenül megszervezzük a következő, kiránduló-családi napunkat. Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult a mai jó hangulathoz. Külön köszönet az autók sofőreinek, Enikőnek a túra útvonalának kiválasztásáért és a vezetésért, Maricának és Lajosnak a sok finomságért, Mayának és Mikinek pedig a gokartozás felejthetetlen élményéért!

Ez aztán jó móka volt!

Hárman is fotóztunk a nap folyamán, a képeket már feltöltöttem az internet-re, megnézhetők itt:
Roli képei (vagy ugyanez diavetítés formában).
Cili képei (diavetítés)
Melinda képei (diavetítés)

Mit is mondhatnék végül: sok-sok ilyen napot kívánok mindannyiunknak!