Bemutatkozás: Dallos Mária Andrea

Dallos Marcsinak hívnak, született zalaegerszegi vagyok, jelenleg Dublinban, Írországban élek már lassan 4 éve. Eddigi életpályám már felér egy dunántúli csillagtúrával, egyetemre Veszprémben jártam, majd Budapesten éltem és Bicskén dolgoztam, és az utolsó állomás Írország előtt Mosonmagyaróvár volt. 

Mosonmagyaróvár egy különösen fontos állomás, mert ott találtunk egymásra Balázzsal, aki a férjem, társam és támaszom, és nem utolsó sorban az útitársam is lett. Már régóta foglalkoztatott a külföldi munka gondolata, hogy szívesen kipróbálnám magam egy idegen nyelvű környezetben, de egyedül sosem akartam vagy nem mertem nekivágni. Mindig egy olyan társra vágytam, akivel együtt mehetnénk, és Balázsban megtaláltam ezt az embert. Nekivágni a dolognak így utólag merész vállalásnak tűnik, akkor nem is éreztük át az egészet teljesen talán. Mai eszemmel kétszer is meggondolnám, hogy így nekiugorjak az ismeretlennek. Mivel más módja nem volt, otthon fel kellett adni az állásunkat, összeszedni egy kis pénzt (megtakarítás és kölcsön is), és venni egy repülőjegyet. Közben itteni barátnőmtől érdeklődtem mindenről, és fejvadászokkal is felvettem a kapcsolatot, hiszen a célom az volt, hogy a szakmámban helyezkedjek – logisztikai területen dolgoztam itthon, beszerzés-termeléstervezés-kiszállítások vonalon. Persze mindenhonnan azt a választ kaptam, hogy majd ha itt leszek. 

Szerencsémre ez így is lett, amint megérkeztünk, alakulni kezdtek a dolgok (akkoriban még élt és virult a kelta tigris, ami mára már megdöglött…), azonnal interjúk lettek, és két héttel a megérkezés után már dolgoztam is a Baileys gyárban egy kellemes állásban. Az első szállásunk egy házban volt kilencedmagunkkal (!!), később egy nagyon rossz környéken kötöttünk ki, de most már egy kellemes kétszobás apartmanban lakunk. Balázsnak is lett munkája két hónap alatt, ő még mindig ugyanott dolgozik, ahol kezdett (informatikusként), én pedig váltottam, és a Kraft Foodsnál vagyok (Jacobs kávé, Milka és Toblerone csokik, Philadelphia sajtkrém).

Minden jól alakult, és azóta is szeretünk itt élni, kialakult egy itteni életünk, baráti körünk, amit nagyon nehezen fogunk itthagyni, amikor majd sor kerül rá – mert a terv az, hogy hazatérünk majd, de még nem tudjuk mikor. Mindenképpen úgy gondolom, hogy ha Magyarország, akkor Zalaegerszegen szeretnék élni (szerencsére Balázs sincs ellene), de persze kiköthetünk máshol is, a lehetőségektől is függ.

Amit a legjobban szeretek a mostani életünkben, az a sok utazás. Itt jobb anyagi körülmények közt élünk, mint otthon, és nekem sok régi álmom vált valóra, hogy eljuthattam olyan helyekre, ahová mindig szerettem volna – Skócia, Dél-Franciaország, Andalúzia, London, Párizs, Madrid, Amszterdam és egy háromhetes amerikai körút! Írországot is bejártuk már amennyire tudtuk, és hiába töröm a fejem mindig, hová menjünk, mit nézzünk meg, ez egy véget nem érő lista.

A Next Generation ötlete nagyon tetszik, és ha otthon élnék, szívesen mennék a közös programokra is. A mai világban nincsenek olyan fórumok, lehetőségek, ahol fiatalok találkozhatnának, és minőségi időt tölthetnének együtt. Szívesen ismerkednék meg új emberekkel, és nyitott vagyok az új kezdeményezésekre, sajnos egyelőre részt venni nem tudok benne, de innen a távolból is követem az eseményeket!

Saját blogom, ahol nyomon tudjátok követni a kinti kalandjaimat:

Can you make a gypsy wheel? :)