Iskolai dilemmák

Így szeptember táján mi sem aktuálisabb, mint az őszi iskolakezdés. Ennek apropóján hadd osszak meg néhány gondolatot, ami nekem eszembe jut, ha meghallom az "iskola" szót...

Azok közé tartozok, akik szerettek suliba járni. Persze nagyon szerencsés is voltam, hiszen kiváló tanárok voltak körülöttem már az általánosban (Egerszegen a Landorhegyibe, ahogy akkor hívták, a Hamburgerbe jártam), aztán később a gimiben is (szintén Egerszegen, a Zrínyi matek tagozatán). Az egyetemről már kissé vegyesek a benyomásaim, az már egy teljesen más világ volt, és nem csak azért, mert Budapestre kerültem.

Talán az idő mindig mindent megszépít, de így lassan 15-20 év távlatából kellemes érzés visszaemlékezni a sulis évekre. Most sem vagyok egy ideges típus, de ha visszagondolok, akkor még felhőtlenebb volt az élet: barátokról, játékról, fociról, kalandokról, nagy tervekről szólt. Meg persze egy kis tanulásról, ami egész jól ment. Elég nyitott, érdeklődő és még szorgalmas is voltam, és tanáraim ezt egész jól kezelték: terheltek, de csak annyira, hogy azért jusson időm sok minden mással is foglalkozni, és ez alapvetően jó volt így.

A gimiben egészen kiváló osztályközösség alakult: ahányan voltunk, mindenki teljesen más, de erős egyéniség volt, és mégse volt soha széthúzás vagy klikkesedés. A sok tanulnivaló ellenére örömmel indultunk reggel minden nap, és a négy év alatt ezernyi kellemes emléket gyűjtöttem.

Szóval összességében nagyon szerencsésnek érzem magam, mert talán mindent megkaptam, amit egy fiatal megkaphat az iskoláktól: barátokat, élményeket, jó tanárokat, hasznos tudást és tapasztalatokat.

Ugyanakkor mindezek ellenére nincs túl pozitív véleményem a mai iskolarendszer intézményének egészéről. Látom, hogy ezernyi probléma veszi körül, amiknek a kifejtésébe most bele sem kezdenék. A legnagyobb gondnak azt látom, hogy egyre nagyobb a lemaradása abban, hogy valóban felkészítse az ifjúságot a valódi életre. A világ hihetetlen sebességgel változik, az intézményrendszer (tanárok, oktatási anyag, oktatási módszerek, szemlélet) viszont csak csigalassúsággal, ha változik egyáltalán. Persze ez nem magyar jelenség, mindenhol a világon hasonló tapasztalható.

Úgy látom, a jövő generációjának (Next Generation :o) ) nevelése (éppen azért, mert az erre hivatott intézmény jelenleg képtelen betölteni a funkcióját) a helyileg szerveződő kis közösségek kezében van. Mindenekelőtt a családokra gondolok, de a hozzánk hasonló kezdeményezések, társaságok is rengeteget segíthetnek, hogy a fiatalok találkozhassanak korszerű dolgokkal, és azokat korszerű tolmácsolásban fogadhassák be. Szóval van remény, hogy minden fiatal láthasson maga előtt pozitív témákat, értékeket és példákat! Úgyhogy hajrá!

Kíváncsi lennék, kinek milyen tapasztalata és véleménye van még a témáról, írjatok!