| 400. NB I-es mérkőzésemre kapott serleg |
Sziasztok!
Kocsárdi Gergely vagyok, 35 éves, jelenleg a ZTE labdarúgócsapatának játékosa és csapatkapitánya.
Gyermekként, ha azt mondták volna, hogy egyszeres Magyar Bajnok és egyszeres bronzérmes leszek, továbbá játszhatok Magyar Kupa döntőt és pár nemzetközi kupameccset is, akkor biztos azt mondtam volna, hogy szép-szép, de én magyar válogatott és világbajnok akarok lenni. Ez természetesen így volna rendjén, hisz melyik gyermek ne akarna a világ legjobbja lenni az általa oly imádattal űzött sportágban!
De fiatalon természetesen nem tudhatta az ember, hogy meddig juthat el az ember labdarúgóként. Általános iskolásként természetesen nem készültem tudatosan profi futballistának, én csak imádtam focizni az iskolában, vagy ha hazamentem, akkor az utcán. Ha rossz idő volt, akkor szüleim „örömére” a garázsban rugdaltam a bőrt, magam köré képzelve a sok nézőt, az ellenfeleket és boldogan kiáltottam minden gól után, ami a garázskapun dörrent.
Mivel mindig sportosztályba jártam, a Landorhegyi iskolába és később a Kölcsey Gimnáziumba is, megismerkedtem más sportágakkal is. Tagja voltam a kosárlabda csapatnak, az atlétika csapatnak de tagja voltam egyszer még a röplabda csapatnak is. Aztán 13 évesen leigazolt a ZTE, ahol már 2 éve rendszeresen edzésre jártam. Igazi fordulatot az jelentett számomra, mikor 1992-ben meghívtak a korosztályos válogatottba, ahol utána még 27-szer léptem pályára címeres mezben. Ekkor már körvonalazódott bennem, hogy érdemes lehet a futballal komolyabban számolnom. 1994-ben aláírtam első profi szerződésemet, amikortól tulajdonképpen elmondhatom, hogy hivatásomnak, foglalkozásomnak tekintem ezt a sportágat.
Futballkarrieremről kicsit bővebben másik írásomban olvashattok:
Labdarúgás: hivatás vagy szerelem?
Labdarúgás: hivatás vagy szerelem?
Gergő!
VálaszTörlésA garázskapura rugdalás nekem is ismerős gyermekkoromból :) Bár én végül egy másik sportág mellett kötöttem ki, de megmaradtam mindvégig foci szurkolónak is. Köszönjük a szimpatikus bemutatkozást, biztosan sokan olvassák majd érdeklődéssel! Éppen azért, mert manapság nem örvend egyértelmű közszeretetnek a sportág Magyarországon, szükség van a hozzád hasonló pozitív példákra! További sok sikert!
Roli
Csaó Gergő!Örömmel értesültem amikor Roli említette,hogy megírod bemutatkozó sorodat.Gratulálok amit pályafutásod alatt elértél,hihetetlen gyorsan telt el 17év.Pályafutásod,minden mai focit kedvelő kis srácnak célként kellene a szemük előtt lobognia! További sérülésmentes,sikeres időszakot kívánok!
VálaszTörlésSzia Gergő! Örömmel olvastam a bemutatkozásod! Bármilyen furcsa, nekem is ismerős a garázskapura rugdalás, és az udvaron focizás sötétedésig, és néha még utána is :) Imádom a focit, én is űztem ezt a sportot 5 évig igazolt játékosként. Mivel mellette kézilabdáztam is, így választanom kellett egy idő után, és én a kézilabdát választottam. De még most is nagyon szeretem a focit nézni, csinálni, és persze szurkolni a mi csapatunknak, a ZTE-nek! És még valami: Apukámnak és nekem mindig is a Kocsárdi Gergő volt a kedvencünk a ZTE-ből! :)
VálaszTörlésTovábbi nagy sikereket kívánok Gergő! Hajrá ZTE! :))
Szia Gergő! Ismeretlenül is üdvözöllek- mármint én ismerlek téged, csak nem biztos, hogy te is engem :)).
VálaszTörlésÉn csak a képernyőn keresztül követem a ZTE focicsapat sikereit, és sosem fociztam, de sokszor nézek focimeccset.Valamint sok fiatal és még fiatalabb ismerősöm van az utánpótlás csapatban.
További sok sikert kívánok Neked és a ZTE csapatának, és kérlek írj majd még a jövőben is a focis élményeidről ide, erre a fórumra! :)
Hajrá ZTE!!!!
Szia Gergő Üdv a csapatban.
VálaszTörlésÉn gyerekként sokat jártam focimecssre,az apám fo
cizott ,a mai napig is rajong ezért a sportért.
Sok sikert neked és a ZTE csapatának.