Skandináv kirándulás 2. rész

Eszperantó Világkongresszus, Koppenhága, 2011. július 22-augusztus 2.

1. rész  Utazás és Koppenhága
2. rész  Kirándulások Dániában és Svédországban
3. rész  Lengyelország és hazautazás

5. nap  július 26. kedd

Másnap reggel Dánia északkeleti csücskébe, Helsingor-ba vezetett az utunk, ami csupán 15 km-re fekszik a szállásunktól. A fő látványosság itt egyértelműen a vár, Kronborg kastélya, amely egykor Hamlet királynak adott otthont. A várat több oldalról a tenger veszi körül, a szárazföld felől pedig csak több vizesárkon át lehet megközelíteni. A várat a tenger felől védő magaslaton ágyúk sorakoztak, és ahogy felmásztunk oda, csodás látvány terült elénk, ugyanis tisztán láttuk a tőlünk csupán 3 km-re fekvő svéd partokat! Egy darabig gyönyörködtünk a látványban, aztán ki is próbáltuk a tenger roppant hideg, ámde roppant tiszta vizét (persze csak térdig). A kastélyt aztán belülről is meglestük, hangulatos kis belső udvara van.

Innen végig a part mentén haladva buszoztunk egész Koppenhágáig, ahol Timivel ezúttal metróval mentünk be a belvárosba (drága metrójegyet nem vettünk, mert azt hallottuk valakitől, hogy a kongresszusi kártya érvényes a héten a tömegközlekedésre is). Odafelé nem is volt semmi gond. Délután egy kicsit más irányban újra bejártuk a belvárost, és pluszban még felkerestük a régi palotát (ami manapság a parlament épülete), Christiansborg-ot. A királyi palotát, Amalienborg-ot is érintettük, és ma is elcsíptük az őrségváltást (és ma is otthont volt a király, úgy látszik, otthonülős típus :D ). Nagyon szép képeket is sikerült készíteni ezúttal, mert a tegnapi városnézésen kifelejtettük a gépből a kártyát. A városban lófrálva többször is összefutottunk magyar ismerősökkel. 

A metrón hazafelé sikerült a legelső sorba leülnünk, aminek azért örültünk, mert így nagyon szép kilátásban gyönyörködhettünk (a szerelvény itt már nem a föld alatt, hanem magasvasútként halad, méghozzá vezető nélkül, automata irányítással). Az örömünk nem sokáig tartott, ugyanis jött az ellenőr, egy katonás néni, és kérte a jegyeket. Mutatjuk a kongresszusi kártyát, mire kérdi: ez meg micsoda? Sikerült elmagyaráznunk, hogy azt az információt kaptuk, hogy ez érvényes, mire ő felhívta a központot, ahol megerősítették: ők bizony nem tudnak erről a kongresszusról. Kompromisszumként felajánlotta (mi pedig elfogadtuk), hogy csupán a 33 koronás jegyet kell megvennünk az 500 koronás büntetés helyett. Igen ám, de csak az automatánál lehetett fizetni, méghozzá csak érmékkel vagy kártyákkal, de nekünk nem volt annyi aprónk és kártyánk se, csak papírpénzünk. A néni rendes volt, elengedett bennünk, így aztán ingyen megúsztuk a kalandot, de többet nem mertünk tömegközlekedni Koppenhágában! :)

Hogy azért még legyen egy kis keveredés aznap, éjfélkor még elmentem futni egy picit, mondtam is Timinek, hogy csak negyven percre. Visszaérek háromnegyed egy körül, a szálló ajtaja zárva. Mindenki aludt már, nem mertem hangoskodni. Úgy tűnt, ott fogok szobrozni reggel hatig kiizzadva a zord északi éjszakában, egyetlen reményem az volt, hogy Timi még nem aludt el, és lejön megnézni, hol vagyok már. Tíz perc múlva így is történt, jött értem, és beengedett.

6. nap  július 27. szerda

Nagyon izgalmas nap következett: egész napos kirándulás Svédországba! Korán indultunk, és Helsingor-ból, az előző nap meglátogatott Hamlet vára mellől indulva komppal keltünk át az átellenes városba, Helsingborg-ba. Itt kaptunk két óra szabadidőt, ami elégnek bizonyult a főtér, a torony, a park, az Olimpia stadion (innen indult Henrik Larsson focikarrierje) és a kikötő felfedezésére. Nekem nagyon tetszettek az épületek, egy kicsit fantáziadúsabbnak tűntek, mint a hasonló dán kisvárosokban.

Haladtunk tovább, a következő állomás Lund kisvárosa volt, ahol egy templom és a sétálóutca gyors meglátogatása után leültünk egy kávézóba pihenni egy kicsit (egyben megállapítani, hogy a svéd árak sem maradnak el a dán árak mellett). 

Innen a talán legdélebbi svéd tengerparti városkába, Ystad-ba buszoztunk, először is a tengerpartra. Nagyszerű, napos idő volt ma, úgyhogy valószínűtlen látvány fogadott bennünket: mint ha csak az olasz riviérán lennénk, tömegek napoznak (és néhányan fürdenek) a homokos tengerparton. Sajnos nem hoztunk fürdőruhát, pedig isten bizony kipróbáltam volna a 15 fokos vizet, így csak térdig mentünk bele. A tengerpart után a belvárosban kaptunk szabadidőt: nagyon hangulatos, színes kis házacskákból áll az egész negyed, remek hangulat uralkodik a sétálóutcán, mi is nagyon jól éreztük magunkat.

Negyedik állomásként a legnagyobb város (Stockholm és Göteborg mögött a harmadik legnagyobb svéd város) Malmö következett. A kikötő és a híres csavart formájú toronyépület megtekintése után gyors sétában végigmentünk a sétálóutcán, itt is valóságos tömeg hömpölygött a szép kis épületek között. Sikerült elérnünk egy szép kis tavacskát, aminek a partján sok-sok apácalúd is tanyázott, majd mintegy vezényszóra összegyűltek, és nagyon aranyosan libasorban a vízbe vetették magukat és úsztak a túlsó part felé.

Még nem volt vége a látványosságoknak, ugyanis Malmö-ből Koppenhágába a néhány éve átadott gigantikus hídon, az Öresund-on át jutottunk el. A mintegy 10 km-es hídról gyönyörű látványt mutat mindkét ország, aztán egyszercsak elindul lefelé a híd, egy mesterséges szigeten el is éri a tenger szintjét, és aztán alábukik és a tenger alatti alagútban folytatjuk utunkat a koppenhágai repülőtérig (nyilván így biztosítva az utat a nagyobb hajóknak). Fenséges látvány volt!

A nap zárásaként kocogtam még Fredensborg-ban 10 km-t.

7. nap  július 28. csütörtök

Ma újra fontos programok voltak a kongresszuson, így Timi egész nap ott volt, én viszont délelőtt benyargaltam gyalog a belvárosba, és megnéztem még egy-két helyet, illetve elkészítettem néhány kimaradt fotót. Első utam a nem éppen legelőkelőbb városrészbe, a Christianshavn-be vezetett, itt meg akartam nézni a csavart tetejű templomot, ami sikerült is közelről, de mivel zárva volt, felmenni már nem tudtam rá. Tőle mintegy 100 m-re kezdődik Christiania, ami mintha egy másik ország lenne. Történt mintegy negyven éve a diáklázadások idején, hogy a holland és dán hippik elfoglaltak egy komplett városrészt (egy régi katonai telepet) és kikiáltották a szabadállamukat. Szerintem inkább csak egy jó poén, mint komoly államalapítási szándék volt az egész, mindenesetre a mai napig fennmaradt, és mára már megbékélt a városvezetés a balhék és drogkereskedelem állandó gócpontjául szolgáló hippinegyeddel. Olyan érzés volt itt sétálni, mintha egy apokalipszis utáni filmben lennél, olyan lepukkant minden. Sajnos fényképezni itt nem lehet, de örömmel látják a bámészkodó túristákat. Egyedül voltam, de nem volt bennem félelemérzet. A negyed kapujának elhagyásakor "Now you are entering the EU" felirat figyelmeztet a határátlépésre. :)

Sikerült még alaposan bejárnom három nagy parkot: a Rosenborg-ot (csodálatos rózsakerttel), a botanikus kertet újra, illetve az Orsted Park-ot. Külön-külön is csodálatosak, és a napos időben még szebb arcukat mutatták.

Délután én is visszasiettem a kongresszusra, ahol előadásokra, és magyar-magyar találkozóra került sor. Amelyen történetesen magyar nyelven beszéltünk egymással, hallgattuk meg a bemutatkozásokat, és néhány érdekes előadást.

8. nap  július 29. péntek

Kora hajnali futással kezdtem a napot, a tengerpart melletti Humlebaek településig és vissza (összesen 20 km). Szemerkélt az eső, de nagyon tetszett a táj, és jól esett a futás. Közben néhány fiatal a biciklisúton utánam kiabált, és a "Run, Forrest, run!" című jókívánságukból meg tudtam állapítani, hogy itt sem szorult több szellemesség a futókon gúnyolódókba, mint nálunk Magyarországon :) Azt mondjuk nem tudom, miből találták ki, hogy nem dán vagyok, és angolul kell üzenni nekem (pedig szívesen meghallgattam volna dán nyelven is a kedves kívánságukat, legalább tanultam volna valami újat).

Dániai kirándulás volt a mai menü, első állomásunk Roskilde városa volt, ami egy fjord partján fekszik, és korábban sokáig az ország fővárosa volt. Két látványosságra maradt időnk: a hatalmas dómra és a kikötőben található viking hajózási kiállításra.

Ezután egy a tegnapi (Oresund) hídnál is hosszabb, 15 km-es hídon keltünk át a busszal, ami Dánia két nagy szigetét köti össze. A nyugati pontján, Nyborg városánál meg is álltunk megnézni kicsit a fjord vizét. A fő célunk az ország harmadik legnagyobb városa, Odense volt. A Városháza, a sétálóutca, és a templom mellett a nagy dán mesemondó, Andersen gyermekkori házát sikerült megtekinteni, amit mind a mai napig változatlanul őríztek meg az utókor számára.

Este Koppenhágában volt még program, méghozzá a kongresszus záróeseményének számító nemzeti est, amelyen mindenféle országból érkező zenészek, táncosok léptek fel (az énekesek természetesen eszperantó nyelven szólaltak meg). Bár igencsak vegyes volt a színvonal, de maga a műsor látványos volt, érdeklődéssel néztem végig.

További részek és fényképalbum (a képre kattintva):

1. rész  Utazás és Koppenhága


2. rész  Kirándulások Dániában és Svédországban


3. rész  Lengyelország és hazautazás