Skandináv kirándulás 3. rész

Eszperantó Világkongresszus, Koppenhága, 2011. július 22-augusztus 2.

1. rész  Utazás és Koppenhága
2. rész  Kirándulások Dániában és Svédországban
3. rész  Lengyelország és hazautazás


9. nap  július 30. szombat

Utolsó Dániában töltött napunkon sikerült rá először időt szakítanunk Timivel (egy hajnali felkeléssel), hogy körbenézzünk egy kicsit abban a városkában, ahol el voltunk szállásolva (máskor mindig már este későn, sötétben értünk oda). Fredensborg egy helyes kis település a sziget északi részén, egy nagy tó partján, 10 km-re a tengerparttól. Fő látványossága egyértelműen a kastély (olyan 200 m-re aludtunk tőle) és a hozzá tartozó parkerdő, amely egyben a dán királyi pár nyári rezidenciája is. A kastély és az udvar látogatható is, de reggel nem volt időnk felfedezni teljesen, éppen csak egy pillantást tudtunk vetni rá.

Siettünk vissza 8 órára, hiszen arra volt meghirdetve a találkozó és az indulás. Csakhogy a buszvezetők kellemetlen hírrel fogadtak bennünket: a busz nem működik, a sebváltóján elromlott valami, képtelenség vele normálisan közlekedni. Némi tanácstalanság után abban maradtunk, hogy megpróbálják megnézetni egy szerelővel, délután 1-ig biztosan nem indulunk, addig szabadidőt kaptunk. Így újra nekivághattunk a városnak, a sétálóutcán finom dán péksütikre elkölthettük az utolsó koronáinkat, na és alaposabban is szemügyre vehettük a kastélyt és a parkot, ahol a királyi család tölti a vakációját. Végezetül felkerestük azt a településrészt is, amely arról nevezetes, hogy az a dán építész (Jorn Utzon) tervezte, akinek leghíresebb alkotása a Sydney-i Operaház.

Délután egykor az indulásra kész busz helyett újabb lesújtó hír várt bennünk: mivel a busz meglehetősen régi típusú, és egy speciális alkatrész kicserélésére lenne szükség, így legkorábban 4 nap alatt tudják megjavítani. Hosszas huzavona és intézkedés eredményeképpen született meg az a megoldás, miszerint a busztársaság bérel egy dán buszt, ami elvisz bennünk az esti (lengyelországi) szállásig, és ezzel párhuzamosan Szegedről is indul egy másik járat, ami másnap reggeltől tovább fuvaroz majd bennünk egészen Budapestig. Mire a fizetést és minden mást sikerült elintézni, és a busz is odaért, este 7 óra lett.

Az új busz a dán sofőrrel viszont rakétasebességgel haladt, és állítólag két percen múlott, hogy végül is sikerült még elérnünk az aznapi utolsó kompot, ami elszállított bennünk egészen Rostock-ig. Ez egy hosszabb, majdnem két órás utazás volt, a kiszállás után pedig egy új sofőrrel (aki "My name is Pinocchio" bemutatkozó mondattal üdvözölte a csapatot) még hosszú út várt ránk. Éjjel kettő órakor érkeztünk meg a Szczecin nevű lengyel városba, ahol szerencsére elég gyorsan sikerült elfoglalni a szobákat.

10. nap  július 31. vasárnap

Délelőtt a többieknél kicsit korábban keltem, mert mindenképpen akartam egyet kocogni az indulás előtt, ami 12 órára volt meghirdetve. Csupán 6 km-t futottam, így éppen csak belekóstoltam a nyelvtörőnek is beillő nevű (Szczecin) lengyel város hangulatába. Egy nagy, de kissé jellegtelen iparváros képe bontakozott ki előttem, de siettem vissza a szállásra, hogy még időben összecsomagoljak. Kár volt azonban annyira sietnem, háromnegyed egykor derült ki, hogy a szegedi busznak egyelőre se híre, se hamva. Kaptunk még egy kis szabadidőt délután 3-ig. Timivel találtunk egy helyes kis pizzeria-t, illetve egy Lidl áruházat, ahol a dán árakon edződött napok után szinte fillérekért (pontosabban zloty-ért) tudtunk bevásárolni.

Innentől kezdve ugyanúgy zajlott minden, mint tegnap: az egész társaság csomagokkal felszerelkezve, indulásra készen dekkolt a szálloda kijáratában, és várta az autóbuszt. Ami csak nem akart megérkezni. Mindig azt az információt kaptuk, hogy itt van már közel, és mindjárt itt lesz. De amikor már öt órája ezt mondják, az már egy kicsit kezd bosszantó lenni... A társaság azonban igencsak fegyelmezetten, sőt olykor vidám hangulatban várta a fejleményeket. Végül nagy nehézségek árán este 8 órakor befutott a busz, és nekivághattunk következő szálláshelyünknek, Wroclaw-nak. Akárcsak tegnap, most is hajnali kettőkor foglalhattuk el a szobákat.

11. nap  augusztus 1. hétfő

Hosszú napunk volt a hétfői, tele volt programokkal és utazással. Végre korán tudtunk indulni Wroclaw-ból, és már délelőtt elértük első állomásunkat, Gliwice-t. Itt volt találkozónk egy itteni professzorral és társával, akik a helyi rádiótorony épületénél fogadtak bennünket. Eszperantó nyelven meséltek a torony történetéről, megtudtuk, hogy 1939-ben itt hajtották végre a németek azt a provokációt, amit aztán ürügyként használtak a világháború kirobbantására. A torony a mai napig áll (105 m magas, fagerendákból ácsolva, alakja az Eiffel tornyot idézi), közelről megtekinthető. Utána a városközpontban kaptunk egy kis szabadidőt.

Majd siettünk tovább, hiszen három órára oda kellett érnünk Oswiecim-be (ismertebb, német nevén Auschwitz-ba), hiszen leszervezett idegenvezető várt ránk. Aki egy lengyel hölgy volt, de magyarul beszélt, így az akcentusát leszámítva jól érthető volt a mondanivalója. Mintegy két-három órás vezetés keretében részletesen megismerhettük a tábor egykori életét, végül a közeli, az auschwitz-i tábornál sokszorosan nagyobb Birkenau telepet is megnézhettük. Számomra döbbenetes élmény volt mindazokat a dolgokat ilyen közelről megismerni, amikkel addig csak filmekben illetve a történelemkönyvekben találkozhattam. A múzeum különben tele volt, ezernyi látogató van folyamatosan a táborokban (több száz idegenvezető dolgozik egyszerre), de elmondták, hogy másnapra várható az igazi nagy tömeg, mert augusztus 2-a a Roma Holocaust Emléknapja, és ilyenkor a leszármazottak tömegesen jönnek megemlékezni.

Már elmúlt este 8 óra, amikor (még némileg az auschwitz-i élmények hatása alatt) megérkeztünk Krakkó városába, ahol a belváros közelében kiszálltunk, és kaptunk két óra szabadidőt. Az addig látott, némileg sivár lengyel nagyvárosok után Krakkó igazi meglepetés volt: hangulatos sétány a Visztula partján, Wawel impozáns vára, és az egyszerűen lenyűgöző főtér a Mária templommal, Posztócsarnokkal. Sétáltunk és vásároltunk még a sétálóutcán, illetve megtaláltuk Karol Jozef Vojtyla egykori krakkói érsek székhelyét is, aki aztán később II. János Pál néven a katolikus egyház feje volt 1978 és 2005 között. Nekem a főteret úgy mutatták be, hogy Európa talán leghangulatosabb tere, de el kell, hogy mondjam, hogy semmilyen túlzás nincs ebben!

Tíz óra után elfoglaltuk az utolsó szálláshelyünket, de aztán hogy ez a hosszú nap ne érjen véget ennyi kalanddal, fél 12-kor még nekivágtam a lengyel éjszakának egy nagy futás keretében (muszáj volt edzenem, hiszen nagyon közelgett a 100 km-es országos bajnokság). Sikerült visszatalálnom a belvárosba, így megállapíthattam, hogy a Visztula part és a vár az éjszakai világításban is csodás, illetve hogy a főtéren még bőven éjfél után is élénk és hangos élet zajlik. Félmaratonnyi távot, azaz 21 km-t futottam, majdnem két óra volt már, amikor visszaértem.

12. nap  augusztus 2. kedd

Utolsó napunkra lényegében már csak a hazautazás maradt, néhány rövidebb benzinkutas megállást leszámítva egész nap buszoztunk. Zakopane mellett léptük át a lengyel-szlovák határt, innentől jó darabig Szlovákiában, majd végül végre Magyarországon haladtunk. Fél négy körül szálltunk le a népligeti megállónál (mármint a zalaegerszegi és a budapesti különítmény, a többiek mentek tovább Szegedig), és az 5 órás busszal már este 8-ra újra Zalaegerszegen voltunk.

Így ért véget a 12 napos kirándulásunk, és a több mint 4000 km-es utunk. Bár a végére nekem személy szerint már kezdett sok minden hiányozni itthonról, de kicsit sajnáltam, hogy már vége, mert remekül éreztük magunkat mindvégig. Nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg, kiváló csapat jött össze, biztos hogy többekkel a továbbiakban is tartani fogjuk a kapcsolatot.

A tizenkét napot még így címszavakban is hosszadalmas volt összefoglalni, hát még ennyi csodálatos élményt megélni! Skandináv tájakon most jártam életemben először, de nagyon tetszett, mindenkinek ajánlom, ha van rá lehetősége, nézze meg!

További részek és fényképalbum (a képre kattintva):

1. rész  Utazás és Koppenhága


2. rész  Kirándulások Dániában és Svédországban


3. rész  Lengyelország és hazautazás