Skandináv kirándulás 1. rész

Eszperantó Világkongresszus, Koppenhága, 2011. július 22-augusztus 2.

1. rész  Utazás és Koppenhága
2. rész  Kirándulások Dániában és Svédországban
3. rész  Lengyelország és hazautazás


1. nap  július 22. péntek

Timivel a hajnali busszal (na és jó nagy csomagokkal) utaztunk Budapestre, ahol találkoztunk a társaság többi részével, akik többnyire Szegedről érkeztek. Hamarosan össze is gyűlt a negyven fős csapat, indulhattunk is az utunkra. Budapesten túl több nagy főváros (így Pozsony, Prága és Berlin) érintésével jutottunk el a második nap végére a dán fővárosba, Koppenhágába. Az első nap lényegében végig utazással telt, csak rövid megállókra volt idő, amelyek alatt egyre jobban összebarátkoztunk a többi utazóval. Péntek este átléptük a cseh-német határt (a volt NDK területére jutottunk így), és nemsokára meg is találtuk az első szállásunkat Drezda egyik külvárosában. Mivel még világos volt, Timivel felkerekedtünk, és kocogtunk 8 km-t a csendes kis városkában.

2. nap  július 23. szombat

Másnap is időben indultunk, és Berlin érintésével aránylag gyorsan el is értük a Balti-tenger partját, Rostock-nál. A terv szerint itt kompra szálltunk volna, és meg sem álltunk volna egészen Dániáig. Azonban hamar kiderült, hogy a mai napon már nincsen üres hely a kompokon. Mintegy háromnegyed órába tellett, mire megszületett a megoldás és továbbindulhattunk (viccesen meg is jegyeztük, hogy na innen ered a "rostokolni" szó). Több órás buszozás következett nyugat felé a következő kompkikötőig, ahol némi várakozás után sikerült is felszállnunk a hatalmas járgányra. Ez a kitérő jócskán felborította az eredeti menetrendet, többórás csúszást eredményezett.

Maga a komp nagyon jól fel volt szerelve, boltoktól és éttermektől kezdve szinte mindent meg lehetett találni a fedélzeten. Persze mivel onnan nyílt a legjobb kilátás, leginkább a legfelső, nyitott fedélzeten igyekeztünk tartózkodni, még akkor is, ha igencsak zord, szeles időt fogtunk ki, és időnként az eső is rázendített. Mintegy háromnegyed óra alatt tettük meg a 10-15 km-es utat, és kikötöttünk Rodbyhavn-nél, Dániában. 

Innen nyílegyenes buszozás következett egészen Koppenhágáig, egészen pontosan az Eszperantó Világkongresszus (erről bővebben: A világ legkönnyebben megtanulható nyelve) épületéig, ahol még éppen elcsíptük az ismerkedési est végét. Hamar indultunk tovább az itteni szállásunkra, ami háromnegyed órás útra volt Koppenhágától, egy nagyon kedves kisvárosban, Fredensborg-ban.

3. nap  július 24. vasárnap

A napot szinte teljes egészében a kongresszus épületében, a Bella Center-ben töltöttük. Ez egy modern, gigantikus méretű komplexum mindenféle rendezvények, elsősorban konferenciák számára. Egybe van építve egy két toronyból álló szállodával, a Bella Sky-al, ami még a város másik kerületeiből is jól látszik. Maga az épület Koppenhága déli részén, az egyik külvárosban található, a belvárostól mintegy 5 km, és egy hatalmas park választja el. Az eszperantó programok (délelőtt az ünnepélyes megnyitó, délután a kisebb szakmai programok) miatt majdnem egész nap az épületben voltunk, így volt idő felfedezni minden zegét-zugát. 

Délután aztán nekivágtunk a külvárosnak keresni egy élelmiszerboltot. Igencsak meglepődtünk, amikor hamisítatlan északi időjárás fogadott bennünket! Talán lehetett vagy tíz fok, nagyon erős szél fújt, és nagyon hideg eső esett. Hát ilyen a nyár Dániában? Nagyon megijedtünk, hogy ilyen időnk lesz végig, mert az otthoni 35 fokos kánikula után őszintén szólva legrosszabb esetben 20-25 fokra készültünk. Akadt olyan a társaságban, aki hosszú nadrágot sem hozott magával, mondva hogy nyáron minek az? Fagyoskodva-ázva bandukoltunk a lakótelepi házak között, mire aztán nagy nehezen találtunk egy plaza-t (mint megtudtuk, egész Dánia legnagyobb bevásárlóközpontja a Field's). Amilyen szerencsénk volt, vasárnap minden üzlet zárva volt benne. Csalódottan indultunk vissza a Bella-ba, de egy másik úton, és itt végre találtunk egy nyitva tartó kis boltot.

Addigra már kezdtük kiismerni magunkat a dán árakon (még nem vezették be az euro-t, dán koronával lehet fizetni), így aránylag elfogadható árakon tudtunk itt vásárolni. Ez azt jelenti, hogy csak 2-3-szoros felárat kellett fizetnünk az itthoni árakhoz képest. Némi ízelítő a koppenhágai árszínvonalból: egy metró vonaljegy 1200 ft (bünti 18000 ft), egy szendvics egy elegánsabb helyen 2500 ft, egy aprócska ajándéktárgy 1100 ft.

Este a busz bevitt bennünk a belvárosba, ahol az eszperantó program miatt ingyen belépőnk volt a világ egyik leghíresebb vidámparkjába, a Tivoli-ba. Mintegy 2-3 órát tudtunk itt eltölteni, de elmondhatatlanul jól éreztük magunkat (annak ellenére, hogy az eső csak szemerkélt tovább kitartóan). Egy mesebeli kis város a Tivoli, tele csodás díszletekkel, kertekkel, na és persze lélegzetelállító hullámvasúttal és mindennel, ami egy vidámparkhoz hozzátartozik. Olyan hatalmas területen fekszik, hogy alig győztük bejárni és megcsodálni minden részletét. A végére - miután Timi vett egy esőköpenyt :D - az eső is elállt, így igazán jó hangulatban fejezhettük be a mai napot. Otthon még (már sötétben) kocogtam egy kicsit, felfedezve a városkát.

4. nap  július 25. hétfő

A következő napot teljes egészében városnézésnek szenteltük Koppenhágában. Az idő kicsit jobbra fordult (bár néha azért még el-eleredt), így Timivel gyalog sétáltunk be a városközpontba. A Tivoli-val szemben, a Városháza térrel kezdődött a nézelődés, innen indul a híres sétálóutca, a Stroget. Még nem volt túl nagy tömeg, így kényelmesen tudtunk haladni, és közben megnézegethettük a sok látnivalót, az üzletek kínálatát, a mutatványosokat, a művészeket, tereket, templomokat, éttermeket, stb... Aztán az utcáról letérve felkerestük a botanikus kertet, ahol több ezer féle növényt gondoznak, még a fügét is megtaláltuk. Timi sorban mondta a növények latin neveit, még élénken emlékszik rájuk a virágkötő suliból. 

A kertből a város keleti csücskébe, a tengerpartra vezetett az utunk, ahol a nagy erődítményt (Kastellet) megkerülve megpillanthattuk Dánia szimbólumát, a Kis Hableány szobrát. A part nagyon szép, gyönyörű itt sétálgatni. Benéztünk kicsit magába az erődbe is, majd a királyi palota, az Amalienborg felé vettük az irányt. Egy gyönyörű parkon keresztül lehet megközelíteni. A palota tulajdonképpen egy nagy tér négy oldalán található épület, melyek egyikében lakik maga a királyi család. A felvont nemzeti lobogó jelezte, hogy jelenleg is otthon tartózkodik az uralkodó. Amilyen mázlink volt, pontosan hat óra volt, így még az őrségváltást is megnézhettük. Nyhavn kikötővároskával folytattuk a városnézést, amelynek hangulata Velence forgatagát idézi. Innen még egy-két épületet megcsodáltunk (például a kikötő partján álló Fekete Gyémánt könyvtárat, vagy szemközt az Operát), aztán indultunk vissza a Bella Center-be. Nagyjából 20 km-t gyalogoltunk a mai napon.

Koppenhága amúgy egy nagyvárosi mérethez (kb 1,5 millió lakos) képest meglepően tiszta és élhető hely. A levegő igencsak friss, viszonylag kevés autó jár, dugót egyet sem láttunk. A kerékpáros és gyalogos utak remekül ki vannak építve, nagyon sokan használják is őket (meglepően sok futót láttam a belvárosban (!) kocogni). Összességében egy nyugodt, békés, biztonságos hangulatot áraszt az egész város, amihez ha hozzávesszük a rengeteg érdekes látnivalót, akkor már meg is érthetjük a dán főváros vonzerejét.

További részek és fényképalbum (a képre kattintva):

1. rész  Utazás és Koppenhága


2. rész  Kirándulások Dániában és Svédországban


3. rész  Lengyelország és hazautazás